| Chapter 92 |
1 | Zsoltár, ének szombat napra. |
2 | Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! |
3 | Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat. |
4 | Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. |
5 | Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem. |
6 | Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid! |
7 | A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: |
8 | Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk; |
9 | Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! |
10 | Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk! |
11 | De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. |
12 | És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem. |
13 | Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. |
14 | Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. |
15 | Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; |
16 | Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! |