Chapter 1

  Énekek éneke, mely Salamoné.

  Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; &mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

  A te drága kenetid jók illatozásra; &a te neved kiöntött drága kenet; &azért szeretnek téged a leányok.

  Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! &Bevitt engem a király az õ ágyasházába; &örvendezünk és vígadunk te benned, &elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, &méltán szeretnek téged.

  Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; &mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.

  Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; &az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, &a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - &a magam szõlõjét nem õriztem.

  Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, &hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; &mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

  Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! &jõjj ki a nyájnak nyomdokain, &és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

  A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

  Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, &a te nyakad a gyöngysorokban.

  Arany lánczokat csinálunk néked, &ezüstbõl csinált gyöngyökkel.

  Mikor a király az õ asztalánál ül, &nárdusnak jóillatja származik én tõlem.

  [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, &mely az én kebeleim között hál.

  [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, &[olyan] nékem az én szerelmesem.

  Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, &a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.

  Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, &és a mi nyoszolyánk zöldellõ.

  A mi házainknak gerendái czédrusfák, &és a mi mennyezetünk cziprusfa.