Chapter 22

  És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

  Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.

  És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.

  Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.

  De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

  A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.

  Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

  Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

  Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.

  És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.

  Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.

  És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.

  Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

  Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

  Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.

  És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

  Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

  Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

  Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

  És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

  Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

  És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.

  Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,

  Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

  Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

  Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

  Legutoljára pedig az asszony is meghala.

  A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

  Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

  A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

  Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.

  És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.

  A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;

  És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:

  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

  Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.

  Ez az elsõ és nagy parancsolat.

  A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

  Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,

  Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

  Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

  Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

  Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?

  És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.